A válság ismeretelméleti háttere iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom az alábbi cikket:
Systemic Risk: Is it Black Swans or Market Innovations?
Taleb eléggé megosztó figura, nem kívánom most őt részletesen elemezni, akit érdekel, javaslom a komolyabb technikai cikkeinek az elolvasását. Sokan, sokféleképpen kritizálják őt (én speciel nem bírtam végigolvasni a harmadik könyvét mert annyira unalmasnak találtam), de ennek ellenére én nagyra becsülöm, mert hallatlan meggyőződéssel sikerült egy csomó igen fontos dolgot megértetnie a szélesebb közönséggel. Különösen a korábbi könyvei (Fooled by Randomness, Dynamic Hedging) voltak jók arra, hogy a hozzám hasonló műkedvelő számára perspektívába helyezze a finance-ban használt matematikai modelleket, rámutatva azok gyengéire és gyakorlati alkamazásaik problémájára. Talebnek sok hibája van, de amit mond, azt érdemes megérteni és továbbgondolni, mert sok alapvető kérdést érint és aktualizál.
Taleb ugyebár azt képviseli, hogy a világ jelenségei általánosságban nem ismert (nem normál) eloszlásúak, így a statisztikai alapú induktív empirizmus nem működik: hiába gyűjtöttünk rengeteg adatot a valószínűségi eloszlás egy régiójából - nem biztos, hogy ezek alapján jogos extrapolálnunk az eloszlás "farkaira", azaz a kevésbé valószínű események bekövetkeztére. A gyakorlatban ez az extrapoláció tipikusan a ritka események bekövetkezési esélyének az alábecsléséhez vezet, és ez okozza a problémákat (confirmational bias, az intellektuális hübrisz egy fajtája).
Az általam ajánlott olvasmány szerzője bankok elemzésével foglalkozik jó ideje, és egyike azoknak, akik jó előre látták a válság előtt a problémákat. A problémafelvetésének a lényege az, hogy a Taleb-féle megközelítés implicit módon azt kódolja, hogy nemigen van más alternatívánk a probléma magyarázatára, mint a véletlen, és nemigen van más cselekvési alternatívánk, minthogy nagyobb biztonsági tartalékokat hagyunk mindenütt.
Ő ezzel szemben lényegileg amellett érvel, hogy a Taleb-féle megközelítéssel még mindig nem léptünk ki a buta empirista dobozból: ehelyett egy másik modellt, egy új metaforát kell alkotnunk. Eszerint egyáltalán NEM voltak előreláthatatlanok ezek a jelenségek, sőt: megfelelő perspektívából, releváns adatok birtokában, megfelelő modell szemüvegén át tekintve teljesen egyértelműen látható volt, hogy baj lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Jó ez a bejegyzés! Szerintem nem az a gond, hogy megfelelő modell esetén nem látszódott volna előre a válság, sokkal inkább az, hogy nem biztos, hogy minden esetben megalkotható (praktikusan) a modell. Táleb üzenete az, hogy a modellek alkalmazhatóságával nagyon csínján kell bánni (amit persze a mérnöki tapasztalatok alapján is érzünk a bőrünkön), még akkor is, ha minden elképzelhető adatot és hatást tartalmaz.
VálaszTörlésTaleb egy altalanos szkeptikus ervelest ad elo, ami barmilyen modellel szemben alkalmazhato. Egyaltalan nem ter ki viszont arra, hogy igenis lehetnek JOBB modellek, mint a jelenleg hasznaltak.
VálaszTörlésA credit crunch teljesen megjosolhato lett volna, ha a SEC es a FED, elve hatokorevel, begyujti a statisztikakat arrol, hogy mennyire realis a kereslet a lakasarak novekedese mogott. Rogton latszott volna, hogy nincs valodi keresletnoveketes, csak kamu jovedelemigazolasok.
Ezzel szemben ok a homokba dugtak a fejuket (mikozben rengetegen figyelmeztettek, hogy ennek nem lesz jo vege):
http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2005/10/26/AR2005102602255.html
http://finaxyz.blogspot.com/2009/07/how-do-you-detect-and-prevent-asset.html
A problema az altalanos agnosztikus-szkeptikus hozzaallassal, hogy remek kibuvot ad azoknak, akik felelosek a jelenlegi valsag letrehozasaert. Minek kuzdeni jobb modellekert, ha soha nem lehetunk biztosak abban, hogy a modellek nem tevednek? Inkabb alljunk felre, es hagyjuk, hogy a dolgok kovessek a maguk folyasat. Lathatjuk, hogy ez hova vezetett.
Már bocs, de a black swanok léte nem egy alternatív modell? Primitív, de valamivel több, mint egy általános tagadás, és implicit sugallja, hogy érdemes a természetüket felderíteni. Valahol azt is írja, hogy az ő kereskedési modellje ezek felderítésére és kihasználására alapult.
VálaszTörlés1. Talebnek igazabol nincsen modellje. Amit allit, az az, hogy a valoszinusegeloszlasok nem Gaussiak, hanem exponencialisak. Ezzel nem sokat lehet kezdeni, tekintve hogy ez semmilyen hedging strategiaval nem kompatibilis.
VálaszTörlés2. Taleb befektetesi "strategiaja" az, hogy az ember vesz out-of-the-money PUT opciokat, es ha a tozsde osszeomlik, akkor nyer rajtuk. Taleb szerint ezek a meglevo modellek alapjan szisztematikusan alulertekeltek. A baj az ezzel, hogy ezek az opciok a valosagban nem olcsoak, es kb. evente lejarnak (aza ujakat kell venni). Igazabol az arak nem a "szabvanyos" formulat tukrozik, hanem sokkal dragabbak, tehat a traderek igenis figyelembe veszik az extrem kockazatokat.
Kiszamoltam, hogy pl. amerikai epitoipari cegekre mennyi lenne egy ilyen strategiat megjatszani, hiszen ezek jo esellyel fognak csodbe menni (~General Growth Properties, stb.). Egyaltalan nem erzem oket olyan olcsonak. Nagysagrendileg kb. 2000$ befektetesevel lehet nyerni 10000$-t ha a ceg csodbemegy - es egyenlore egyaltalan nem akarodzanak csodbe menni, hanem inkabb uj reszvenyeket bocsatanak ki.
3. Teoretikusan az exponencialis tail risknek akkor van jelentosege, ha az ugras merteke nem korlatos. A lefele ugras azonban korlatos, hiszen 0 ala nem mehet a reszveny ar, tehat az exponencialis farok "le van vagva".
4. Sajnos Taleb nem tudja bizonyitani, hogy valaha nyert-e ezzel a modellel szignifikans mennyisegu penzt. Volt errol egy vita Janet Tavakoli-val, keress ra - igazabol Taleb azt allitja, hogy o sohasem mondta, hogy ezzel mennyit nyert.
Én csak ugatom a témát, de ha a Black-Scholes párosnak sikerült valamit kezdenie a Gaussal, akkor az exponenciális feltételezésből is következik valami. Lehet, hogy a long tail eloszlások nem segítik elő a klasszikus hedging stratégiákat, de nem csak hedginggel lehet keresni pénzt. Ha Taleb "stratégiája" annyi, hogy az összeomlás kockázata valójában magasabb mint az árazott, az tényleg nem sok, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne ennél többet csinálni.
VálaszTörlésBár hozzáteszem, kizárólag valami egzotikus eloszlásra építeni legalább annyira elhibázott, mint Gaussra. A fiat money világában zajló folyamatokat egyetlen matematikai modell sem tudja megjósolni, hiszen nincs fogalma a háttérben zajló politikai-gazdasági játszmákról, amelyek az igazi a priori véletlenszám-generátorok, és semmilyen (analitikai vagy statisztikai) feltevést sem elégítenek ki. Trendek vannak, de ezek tisztán matematikai modelljei jószerivel semmit nem érnek addig, amíg nem próbálják a folyamatok kizárólag tapasztalatból nyerhető paramétereit is modellezni.
1. Viktor, a PUT opciokkal kapcsolatban igazad van, tapasztalati uton en is tudom, hogy altalaban dragak. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden esetben dragak, es a 2006 vege fele nagyon alacsony volt az implied volatility sokfajta index opciora (vagyis olcsok voltak a tavoli OTM putok).
VálaszTörlés2. Sztem Taleb erveleset 1-az-1-ben nem lehet strategia alapjaul hasznalni, mert ha igy lenne, akkor a hedge-fundjat nem kellett volna bezarni. Viszont az igaz, hogy a piac idonkent nagyon felrearaz dolgokat, es ez kulonosen igaz lehet akkor, amikor a risk-premium nagyon lecsokken (CDS spreadek osszemennek, VIX a beka segge alatt van), ilyenkor olcsobban kialakithatok jo hedgek.
3. Ezt irtad "Teoretikusan az exponencialis tail risknek akkor van jelentosege, ha az ugras merteke nem korlatos. A lefele ugras azonban korlatos, hiszen 0 ala nem mehet a reszveny ar, tehat az exponencialis farok "le van vagva"" A gond csak az, hogy ha befekteteseid is 0-ra lesznek levagva, akkor konkretan nincs tovabb :) Viszont a fentiekbol kovetkezik valoszinuleg a legjobb modja az "Black Swan" hatasok kezelesenek: egyszeru stop-loss ertekek minden befektetesre, es igy limitalhatod eszszeru hatarok kozott a kockazatot es a koltseget.