2009. október 26., hétfő

Tegnapi postomra reagálva

Tegnapi postomra reagálva: ennyit Bajnai költségvetési fegyelméről (Baksa Roland, Index):

A kormány néhány hét alatt szépen lemondott százötvenmilliárd forintnyi tartalékról, ezzel a jövő évi büdzsében a kockázatokat ellensúlyozni hivatott puffer a felére ment össze. Így megyünk neki a két választással is terhelt 2010. évnek.

Az elmúlt hetekben rendesen megcsapolta a 2010-es költségvetésbe betervezett tartalékokat a szocialista lobbi és a közszféra szakszervezete. A kormány – összesen négy jogcímen – 311 milliárd forintnyi tartalékot épített be a jövő évi költségvetés tervezetébe, így terjesztette a parlament elé még szeptember közepén. Ezeknek a tartalékoknak az a szerepük, hogy ha rosszul alakulnak a dolgok az államháztartásban – a tervezettnél kevésbé jönnek az adóbevételek, a minisztériumok elkezdenek nyakló nélkül költekezni, a vártnál nagyobb hozamok miatt többet kell az államadósság törlesztésére fordítani –, akkor se legyen nagy gond, a tartalékokból lehet ellensúlyozni az elmaradó bevételeket vagy a túlszaladó kiadásokat, óvni a költségvetésihiány-célt.

Konc

A tartalékot azonban szabad prédának tekintették a szocialista érdekcsoportok, megindult a harc azért, hogy egyes területekre pluszpénzt szerezzenek, a forrást a tartalékokból csípjék le. Elsőként azt sikerült kiharcolniuk, hogy mégse csökkenjen a gyermekétkeztetés normatívája [1], sőt a mainál szélesebb kör, már a nehéz helyzetű hetedik osztályosok is ingyen vagy kedvezményesen étkezhessenek az általános iskolában. Ez a kabinet elgondolásnál tizenhétmilliárd forinttal nagyobb kiadás, ennyivel rövidíti meg ez az ügy a költségvetés céltartalékát.

Aztán az egészségügyi lobbi is sikert ért el, kialkudta, hogy az eredeti tervhez képest harmincnyolcmilliárd forinttal több jusson gyógyító-megelőző tevékenységre. A harmincnyolcmilliárdot úgy szedik össze, hogy tizenhatmilliárd forintot megint csak a céltartalékból csíp le a kormány, huszonkét milliárd forintot viszont fiktív bevétel fedez. A huszonkétmilliárd egy módosító indítvány szerint az „egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételekből” származik, azonban erről a tételről a Költségvetési Tanács megállapította [2], hogy nem valós pénz, megalapozatlan összeg.

Őszintén kérdem: mi a búsért kell ezt az átgondolatlan, random pénzszórást, ezt a
fiskális inkontinenciát folytatni? Komolyan azt hiszik, hogy ezzel egyetlen választót is meg tudnak vásárolni? Az a kár, amit a hiánycél be nem tartása okozhat, mérhetetlenül nagyobb, mint az a társadalmi-politikai haszon, amit ez az egy-kétszáz céltalanul szétszórt milliócska hozhat.

2009. október 24., szombat

"Most of your blueberries are produced in Hungary... Err... Blackberries."

Ket hettel ezelott elmentem meghallgatni Bajnai Gordon londoni eloadasat az EBRD-ben (European Bank for Reconstruction an Development).

Nemikepp pozitivan csalodtam: Bajnai kepes volt megfelelo angolsaggal, fejbol beszelve, jobbara hiteles kepet festeni a magyarorszagi valsag okairol, es utana az eles kerdesekre adott valaszokat orszagmarketingge atfogalmazni. Az eloadast kovetoen alkalmam volt beszelgetni egy befektetesi alap portfoliokezelojevel, aki osszefoglalta a Bajnaival kapcsolatban londonban erzett altalanos hangulatot: "ez egy jo CEO-nak tunik, kerdes, hogy miniszterelnokkent kihuzza-e egyaltalan a kovetkezo valasztasokig."

Bajnai beszedjet az EBRD fele valo udvariassagi korok lefutasaval kezdte, majd a valsag okainak elemzesere tert at. A valsagkezelo CEO-k tipikus strategiajanak megfeleloen nagyon nyiltan es oszinten beszelt az ot megelozo vezetok hibairol, a valsag tanulsagairol, a sajat kormanyanak sikereirol, ezutan felnagyitotta a kormanya elott allo kockazatokat, vegul pedig elmagyarazta, hogy milyen terve van a kockazatok kezelesere, a 3.8%-os hianycel es a stabil 4%-os novekedes eleresere.

A valsag legfobb okakent a nagy ellatorendszerek struturalis reformjanak az elhalasztasat, es az ebbol fakado magas allamadossagot emlitette. Ezzel szemben a sajat tevekenyseget, mint "valodi" reformot allitotta be: a munkat terhelo adok helyett a fogyasztast terhelo adok fele valo elmozdulast, a nyugdijkorhatar-emelest, a 13 havi nyugdij eltorleset es a foglalkoztatottsag noveleset (?). Legnagyobb sikerkent a koltsegvetesi hiany lefaragasat emlitette, de idovel kiderult, hogy a koltsegcsokkentesek nem iden, hanem jovore fognak bekovetkezni. (A valasztasok elott. vagy utan, kerdem en cinikusan).

Szerinte Magyarorszagon 4%-os novekedesi potencial realizahato. Tekintve hogy Mao. GDP-jenek 80%-a exporthoz kapcsolodik, ezt alapvetoen az exportok novelesevel latja elerhetonek. Itt hangzott el a post cimeben emlitett, nagy derultseget kelto baki, amibol jol sikerult kivagnia magat ("es meg a mezogazdasagrol nem is beszeltem"). Legfobb strategiajat arra alapozza, hogy az orszag jo infrastrukturaja, a szakkepzett munkaero lehetove teszi azt, hogy a valsag soran Nyugat-Europaban megszuno munkahelyek nem ott, hanem nalunk jojjenek ujra letre.

Az eloadas utani kedesek leginkabb arra iranyultak, hogy 1. nem fognak-e megint elszallni a hianyok a valasztasok kozeledtevel, 2. mi lesz a valasztasok utan, 3. a funyiroelvu kiadascsokkentesel nem fojtjak-e meg az oktatast es a kutatast (R&D), amelyek a majdani novekedes hajtoerejei lehetnenek, 4. mi a helyzet a csokkeno nepesseggel. Bajnai lenyegeben azt valaszolta, hogy akarki jon utana, a gazdasag annyira kenyszerpalyan van, hogy nemigen tehet mast, mint hogy folytatja a megkezdett konszolidaciot. A tobbi kerdesre nemigen adott valaszt.

A kerdesekbol kiderult az is, hogy a strategiai gaztarozo, a Nabucco, a Deli Aramlat, a horvatorszagi LNG terminal a londoni elemzok altal szorosan figyelemmel kisert projektek. A kiszamithatatlan Ukrajnatol/Oroszorszagtol valo energiafuggoseget a gazdasag legnagyobb Achilles-sarkakent emlitettek.

Sok minden elhangzott meg a kis es kozepvallalkozasok tamogatasarol, stb. de ez szamomra most meglehetosen erdektelen es nagyreszt inkabb PR, igy erre nem terek ki bovebben.

Erdekes modon Bajnai egyaltalan nem ugy beszelt, mint egy politikus. Minden dontest objektiv, tenyek es logika altal kikenyszeritett szuksegszerusegkent tuntetett fel. Soha egyszer nem utalt a szocialista part jovojere, valasztasi strategiajara, vagy a kiigazito csomag valasztoi percepciojara. A tarsadalmat egy pusztan kozgazdasagi adottsagkent kezelte, egyszer sem hivatkozott tarsadalmi ertekvalasztasokra, noha szerintem a magyar gazdasag strukturalis problemai a valasztok fejeben levo, erzelmekkel atitatott, inkoherens ertekrendszerben gyokeredzenek (egeszegugy, stb.). Ezt amugy mind Gyurcsany, mind Orban is eleg vilagosan latta - az, hogy ez Bajnait egyaltalan nem erdekli, szamomra arra utal, hogy neki a szocialistak valasztasi eredmenye teljesen irrelevans.

Ezutan pedig roviden az en velemenyem:
  • Minden europai orszag az exportok novelesetol varja a gazdasag fellenduleset. Sajnos most hogy az USA kiesett ez igy egyszerre nem fog menni mindenkinek.
  • A kozgazdasagtanban nem letezik az "allashelymegmaradas torvenye". Nem biztos, hogy a Nyugat-Europaban megszuno allasok valaha is hasonlo formaban megnyilnak ujra.
  • Ugy altalaban igen szomoru, hogy mi mas orszagok levetett, alacsony profitu, alacsony beru iparaiert kuncsorgunk. Regebben meg szo esett a high-techrol, biotechnologiarol, knowledge economy-rol, stb. itt gyakorlatilag csak a high-tech berendezesek osszeszereleserol beszelt.
  • Sok orszagnak van nagyon jo infrastrukturaja es szakkepzett munkaereje, naiv azt hinni, hogy az irek vagy a spanyolok nem fogjak probalni megszerezni azokat a projekteket amikre mi is palyazunk.
  • Az altala emlitett "reformok" gyakorlatilag csak a szelepek tekergetese a meglevo strukturan. Az egeszsegugyben es sehol masutt az allami szektorban ugyanugy nincsenek objektiv hatekonysagmutatokhoz mert celkituzesek, mint 20 evvel ezelott. Ha nem tudod hova mesz, akkor persze soha nem ersz oda.
  • Nem tul biztato, hogy ha o, mint magyar politikus azert hisz abban, hogy a magyar politikusok a helyes lepeseket fogjak tenni, mert kulonben az azonnali allamcsod fenyeget.
  • Az allamhaztartasi hiany kiigazitasa joreszt adoemelest jelent, a kiadasi oldal valodi lefaragasa elegge mersekelt. Leginkabb jovobeli igervenyekrol van szo. A koltsegvetes kiadasi odala iden szeptemberig szinte pont ugyanannyi mint a tavalyi ev azonos idoszakaban. Az allam eme hatekonytalan ujraelosztasa az, ami megfojtja a novekedest es a 4%-ot a mesek vilagaba szamuzi. A valasztasok kozeledtevel es a hitelpiacok megnyilasaval pedig valoszinuleg minden megint marad a regiben.
  • Az egesz program hitelessege a 3.8%-os hianycel betartasan all vagy bukik. Tekintve hogy az egesz evre tervezett hianyt szeptemberre mar osszehoztuk, a penzugyminiszterium ugy gondolja, hogy az ev hatralevo reszeben az allam tobbletet fog kihozni. Kerdes az, hogy az idei karacsonyi szezon varhato gyengesege es az AFA bevetelektol valo fokozott fuggoseg mellett sikerulni fog-e ez.

2009. október 6., kedd

A Magyar Nemzeti Bank kezdeményezi a devizahitelezés szabályozását

Ez nagyon kemény. A jegybankelnöknek és a monetáris tanácsnak jó egészséget és nagy akaraterőt kívánok, hogy ezt végig tudják vinni.

Az MNB javaslatának összefoglalása

Hitel típusa

MNB-javaslat

Minden háztartási hitel esetén

max. törlesztés-jövedelem arány

havi nettó 250 ezer Ft jövedelemig*:

havi nettó 500 ezer Ft jövedelemig*:

havi nettó 500 ezer Ft jövedelemtől*:

Forint

Euro

Egyéb deviza

30 százalék

23 százalék

15 százalék

40 százalék

31 százalék

20 százalék

50 százalék

38 százalék

25 százalék

Háztartási jelzáloghitel esetén

max. hitel-fedezetarány

Forint

Euro

Egyéb deviza

70 százalék

54 százalék

35 százalék

Gépjárművásárlás finanszírozása esetén

max. hitel-fedezetarány

Forint

Euro

Egyéb deviza

80 százalék

62 százalék

40 százalék


Rövid kommentár: ez rövidtávon az ingatlanárak csökkenéséhez vezet, hiszen ez erősen visszafogja a spekulatív jellegű (alacsony hitel-fedezetarányú) ingatlanvásárlást és a kompulzív fogyaszást. Másrészt viszont ez a típusú hitelkihelyezés erősen visszaszorult az utóbbi időben, így valószínűleg ez a lehető legjobb időpont ennek a szabályozásnak bevezetésére.

Feltehetőleg minden politikai erő támadni fogja, hiszen az ő céljaik szempontjából egy hitelből finanszírozott látszatkonjunktúra legalább annyira jó, mint egy igazi, és aki ezt megakadályozza, az természetes ellenség. A banklobbi ugyanígy kereszttűz alá fogja venni, hiszen így nem lehet magas kamatú / magas profittartalmú hiteleket folyósítani olyan embereknek, akik nem képesek azt visszafizetni, pláne nem ha egy spekulatív FX opciót is tartalmaznak beágyazva.

Hosszú távon viszont egy ilyen szabályozás megalapozhat egy kiszámítható hitelkörnyezetet, csökkentheti a forintkamatokat (hiszen nem kap boldog-boldogtalan hitelt, így csökken a kockázati prémium, társadalmi szinten pedig az infláció), továbbá stabilizálhatja a forintot a spekulatív támadások ellen.

Nem most kellett volna persze ezt elkezdeni, de jobb későn, mint soha, avagy Emmanuel Rahm (Obama elnöki hivatalvezetőjének) a szavaival élve: Soha ne hagyj egy komoly válságot veszendőbe menni!

Everything is okay. Really. Go back shopping!

Ez mókás:

2009. szeptember 23., szerda

Adóbevételek 2009 augusztus

Oszkó Péter - pozíciójából adódóan - optimista, hogy tartható a 3.8%-os hiánycél. A PM azonban nyilvánosságra hozta az augusztusi adóbevételeket. Mit láthatunk ezekben a számokban?


  • Kiadáscsökkentésről tavalyhoz képest idén szó sincs (ezt nem is részleteztem az ábrán).
  • Társasági adóbevételek negatívak. Ez nem egy jelentős tétel az össz-adóbevétel szempontjából, de egy jó indikátor a gazdaság helyzetére vonatkozóan. Szezonalitást tekinve aug nem szokott egy erős hónap lenni, de 2002-ig visszatekintve nem volt arra példa, hogy ez a szám negatív legyen - egyik hónapban sem.
  • Energia-, regisztrációs adóbevétel töredéke a tavalyi augusztusinak. Az energiaigényes nagyipari termelés és az autópiac drasztikusan visszaesett.
  • SZJA enyhén csökkent
  • Az egyedüli szektor ami ellensúlyozza az ily módon kiesett adókat, az nemrég megemelt ÁFA.
  • Jelenleg a hiány az eddigi bevételek 8-9% körül áll. Ezt tipikusan a karácsonyi szezon extra adóbevételei szokták visszahúzni egyensúlyba - kérdés, hogy idén a karácsony szezonális hatása lesz-e olyan erős, mint rendesen.

2009. szeptember 18., péntek

EUR/HUF és a stagfláció

Az általános optimizmus közepette tovább folyik a devizaalapú hitelkihelyezés, csak immáron nem CHF, hanem EUR alapon. Mintha mi sem történt volna... A baj azonban az, hogy a forint strukturálisan sok szempontból ki van téve a gyengülés veszélyének, és a márciusi halálközeli élmény megismétlődhet. A legfőbb bökkenő, hogy Magyarország stagflációban van. Mielőtt erre rátérnénk, tekintsük át hogy mik is hatnak a magyar gazdaságra.
  • A nemzetközi piacok optimizmusa megtörni látszik. A Lloyds bank (UK), a Wells Fargo (USA) tovább gyengélkedik. A kereskedelmi ingatlanok piaca világszerte összeomlás alatt áll. Az USA-ban a kihelyezett hitelek mennyisége Magyarországhoz hasonlóan csökken, ami rossz jel. Ha ez a trend tovább folytatódik, bekövetkezhet egy második globális tőzsdei és banki pánik.
  • A jelenlegi optimizmus nagymértékben az állami garanciáknak, továbbá a FED és az ECB által a rendszerbe pumpált (~"nyomtatott") pénzmennyiségnek köszönhető. Kérdés, hogy ez a támogatás mennyire fenntartható (mikor fognak az államkötvény-kamatok elszállni), és egy második pánik esetén mennyire terjesztik ki a védőernyőt a hozzánk hasonló peremvidékekre.
  • Lettország pácban van. Két alternatíva áll előtte: elhagyja a rögzített árfolyamot (azaz elszabadítja az inflációt), vagy egy belső devaluációval (gyakorlatilag bér- és árcsökkentéssel) teszi magát versenyképesebbé. A belső devaluáció a fájdalmas alternatíva. Úgy néz ki, hogy idáig ezen az úton haladtak, de egyre kétségesebb hogy ez végigvihető-e. Ha viszont a lat elszakad az eurótól, az általános pánikot válthat ki Kelet-Európával szemben.
  • Magyarország súlyos strukturális versenyképességi problémákkal küzd. Az ipari termelés 20%-al visszaesett a tavalyi év azonos időszakához képest, a GDP 7.5%-al esett, tömeges elbocsátások történnek, adóemelések a láthatáron, és erre a szakszervezetek az inflációt 2x meghaladó minimálbér-növelést követelnek? Ha a kormány ebbe belemegy, ez oda vezet, hogy vagy tömegesen mennek csődbe a már idáig is épphogy evickélő cégek, vagy pedig kénytelenek lesznek nyomást gyakorolni a jegybankra hogy csökkentsen a kamatszinten és engedje el az inflációt. Mindez nem túl pozitív a forintra nézve.
  • A 8.0%-os jegybanki alapkamat roppant magas, a 0-2%-os uniós átlaghoz képest. Ezzel kb. Egyiptommal és Izlanddal vagyunk egy kategóriában - megannyi sikertörténet. Ez roppantul nehézzé teszi a Mo-i cégek helyzetét, gyakorlatilag megfojtja őket. Előbb vagy utóbb a jegybanknak lépnie kell és csökkentenie kell a kamatot, ami viszont tőkekiáramláshoz és a forint gyengüléséhez vezet. Másrészt ugyanakkor európai szinten majdnem rekordméretű inflációt sikerült összehoznunk a GPD rekordméretű csökkenésével egyidejűleg - ami kimeríti a "stagfláció" definícióját. Ebben a helyzetben a jegybanknak nincsen könnyű döntése. Szept. 28-án lesz a következő monetáris tanácsi ülés, kiderül, hogy ők mit látnak nagyobb veszélynek, az inflációt vagy a deflációt.
  • Pozitív változás viszont, hogy az export csökkenése megállt és a külkereskedelmi mérleg tartósan pozitívba fordult, ami azt jelenti, hogy ugyan rossz a helyzet, de másutt még rosszabb.
Ami számomra a legfurcsább paradoxon, hogy hogyan lehetséges hogy rekord infláció van a válsággal egyidejűleg? Hogyan képesek üzletek árat emelni akkor, amikor amúgy is visszaesik a vásárlóerő? Ráadásul a hitelkihelyezés (és így a gazdaságban keringő pénzmennyiség) is csökken - honnan jön az a kereslet, aki képes megfizetni a megemelt árakat? Az elképzelhető magyarázatok az alábbiak:
  1. Az árnövekedés jelentős részben a szállítás (üzemanyag, vasút), és a kvázi monopolhelyzetben lévő szolgáltatók (víz, villany, telekom, önkormányzat) áremelésének tudható be. Gyakorlatilag tehát nem érvényesül a szabadpiaci árazás, a transzmissziós mechanizmus sérült a különféle kvázi-monopóliumok és kvázi-kartellek miatt.
  2. A feketegazdaság kifehérítése masszívan felfelé tolja az árakat, hiszen a befizetett adók formájában egy újabb költség jelenik meg a vállalkozásoknál. Ugyanez igaz a korábban államilag támogatott szektorok piacosítására (fűtés, vasút, tömegközlekedés).
  3. Rejtett defláció, ami nem tükröződik az infláció kiszámításához használt fogyasztói kosárban. Anekdotikus források pl. 15%-os áresésről számolnak be az ingatlanpiacon. Ez erősen deflációs tünet, de a jegybank nem veszi figyelembe, mert ő a fogyasztói kosár árát célozza.
  4. A nem-monopolhelyzetben lévő cégek Magyarországon a csökkenő forgalomra paradox módon az árak emelésével reagálnak, hogy ki tudják termelni a fix költségeiket (lásd 1. pont). Ennek az oka részben a hitelhez jutás nehézsége (ami átsegíthetné a vállalkozást a válságon). Ez a stratégia ideig-óráig el tudja odázni a csődöt, de csak idő kérdése, hogy a versenytársak (pl. mozgó árusok) olcsóbb árakkal elvágják alattuk a fát.
Ez utóbbi értelmezést erősíti, ha például megvizsgáljuk a vendéglátás helyzetét:
A kiadott szállodai szobák bruttó átlagára 15 273 forint, az egy kiadható szállodai szobára jutó bruttó árbevétel (REVPAR) pedig 6311 forint, 2008-ban ugyanez az érték 14 932, illetve 7058 forint volt. Az egy kiadható szobára jutó bruttó árbevétel jelentős csökkenését a szállodák szobakapacitás-kihasználtságának 6 százalékpontos visszaesése is befolyásolta.
[...]
A kereskedelmi vendéglátóhelyek 2009 első félévében 263 milliárd forint bruttó árbevételt értek el, amely 10%-kal maradt el az előző év azonos időszakának adatától. A vendéglátóhelyek árbevételének 12%-a származott a kereskedelmi szálláshelyen üzemeltetett üzletekből. A szálláshely- és vendéglátó-szolgáltatások 2009. január–júliusra számított árindexe 1,7, illetve 5,9%-os növekedést jelzett az egy évvel korábbi szinthez képest.
Mi történik tehát? A forgalomkiesést áremeléssel próbálják kompenzálni, noha már most is túl drágák az árak a fizetőképes kereslethez képest. Árnövekedés csökkenő forgalom mellett - ez tipikusan az árbuborékok tetőzését kísérő jelenség. Ugyanez történt az USA-ban, Nagy-Britanniában a válság beköszöntekor. Rövid távon ez ugyan inflációs hatást kelt, de középtávon tovább csökkenti a versenyképességet, ami, ha a válság tovább tart, csődökhöz és árversenyhez (azaz deflációhoz) vezet. Ez a jegybankot a kamatszint csökkentésére ösztönzi, ami a forint árfolyamát lefelé hajtja.

Ez összhangban van a jegybank saját inflációs prognózisával, ami jövőre az infláció jelentős visszaesésével, esetleg deflációval számol.



Mivel a kamatdöntések hatása a gazdaságban kb. fél-egy év késleltetéssel jelenik meg, a jegybanknak aktuálissá kezd válni a kamatcsökkentés, amennyiben elhiszik a saját prognózisukat.

Konklúzió: ha a gazdaság versenyképessége nem javul, vagy az export visszaesik, vagy a nemzetközi helyzet romlik, akkor ez mind veszélyezteti a forintot. A világgazdaság kilábalása és az export növekedése kiránthatja Magyarországot a gödörből, de ez nem biztos, hogy időben bekövetkezik.

[Két nappal azután hogy ezt megírtam, Edward Hugh is előállt egy hasonló, de még alaposabb elemzéssel itt]. Érdemes őt olvasni.

2009. augusztus 22., szombat

Csökkent a hitelkihelyezés az első félévben

A PSZÁF közzétette második negyedéves gyorsjelentését, amelyből érdekes következtetéseket lehet levonni (egyszerű verzió a portfolio.hu-n). Elsőként: sok a bedőlt hitel, de egyenlőre korántsem annyira durva a helyzet, mint sokan gondolták. Másrészt: a nettó hitelkihelyezés csökken, ami arra utal, hogy még befelé tartunk a válságba.

1. Tart-e még a pénzínség (credit crunch) Magyarországon?
A bankszektor mérlegének 6,4%-os összehúzódása ezért túlnyomó részben a forint erősödésének köszönhető. Ez a hatás legnagyobb mértékben a hitelállomány dinamikáját befolyásolta, ami forintértéken számolva 11,3%-os csökkenést mutatott a vizsgált negyedév során. A devizában denominált hitelállomány változásából az is látható, hogy annak csökkenése majd 4%-ponttal haladta meg az említett devizák leértékelődésének mértékét. Ez arra utal, hogy a devizahitelek állománya a devizaárfolyam hatását kiszűrve, azaz tranzakciós alapon is csökkent a vizsgált időszakban, ráadásul olyan mértékben, amit a forinthitelek 2% körüli állománynövekedése nem kompenzálhatott teljesen. Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy 2009. második negyedévében a bankrendszer tranzakciós alapon számított hitelállománya valamelyest zsugorodott, ami a vállalati hitelek esetén nagyjából 2%-os, a lakossági hitelek esetén pedig 0,5% körüli csökkenést jelentett.
A válasz tehát: IGEN. A gazdaságban lévő pénz mennyiségét két dolog befolyásolja. Az egyik a jegybank által létrehozott és menedzselt monetáris bázis (pénzjegyek és a kereskedelmi bankok központi banknál tartott tartalékai). Ezt azonban mindenkor sokszorosan meghaladja az bankok által aktuálisan befogadott betétek, és kihelyezett hitelek mennyisége. A hitelből a pénzt az emberek elköltik valamire, ebből valaki fizetést húz, amit betesz a bankba betétként, amit a bank ismételten kihelyez hitel formájában, és így tovább - a hitelek által tehát a monetáris bázis megsokszorozódik (bővebb magyarázathoz lásd Mish szemléltető elemzését). A bankbetétben tartott "pénz" igazából nincsen a "bent bankban": addig, amíg ki nem veszem, valaki más használja - pl. épp kifizeti a kőműveseket egy építkezésen. A tágabb értelemben vett pénz tehát egy rész monetáris bázisból, és kb. 10x ennyi "fizetési igérvényből" áll. A rendszer azért működik, mert egy adott napon az emberek a bankban tartott pénzüknek csak kis részét használják.

A nettó hitelkihelyezés csökkenése a gazdaságban mozgó pénz mennyiségének a csökkenését okozza. Sok év folyamatos eladósodása után az emberek elkezdték visszafizetni az adósságaikat, visszafogják a fogyasztást, nem vesznek új autót, új lakást. Ez, az exportok hasonló visszaesésével együtt szükségszerűen a GDP csökkenésével jár együtt. A válság tehát jelenleg még nagyban tart.

2. Miért csökken a hitelkihelyezés?

A hitelkihelyezés csökkenhet akkor, ha a bankokból az emberek hirtelen egyszerre akarják kivonnni a pénzüket - nyilván ez nem lehetséges, hiszen a pénz ki van helyezve hosszú távú hitel formájában. Ez történik vajon?
A betétállomány 1% körüli negyedéves csökkenése mögött a forint betét állományok stagnálása, illetve a devizában elhelyezett betétek 4%-ot meghaladó csökkenése állt. A deviza árfolyamhatást figyelembe véve azonban látható, hogy ez a kismértékű visszaesés tranzakciós alapon növekvő deviza betétállományokat jelent. Legjelentősebb aktivitást e téren a vállalati szektor mutatta, ahol a deviza betétállomány forintban kifejezve is közel 10%-kal bővült (tranzakciós alapon közel 22%-kal), míg a háztartások esetében a tranzakciós alapú bővülés 9,5%-os volt. Ezzel párhuzamosan a forintbetétek mindkét szegmens esetén csupán 1,5%-kal emelkedtek.
Kicsit bonyolultan van ugyan megfogalmazva, de a válasz NEM! Az 1% csökkenés annak tudható be, hogy a devizabetét-állomány (ami a betétek negyedét teszi ki) forintban kifejezett értéke a forint erősödése miatt csökkent. Ennek ellenére a januári roham óta cégek és a háztartások folyamatosan növelik a deviza betéteiket!



A PSZÁF adatai alapján (feltételezve hogy a betétek döntő része euró), durva becsléssel fél milliárd euró került elhelyezésre. A betétek hiánya tehét nem ok. A bankközi betétek állománya valamelyest csökkent ugyan, de ez egy sokkal likvidebb piac, valószínűleg ez sem ok, hanem inkább okozat. A hitelkihelyezés csökkenésének az okát nem a forrás, hanem az eszközoldalon kell keresni.

3. Hogyan állunk a bedőlt hitelekkel?
A portfolióminőség romlását jól mutatja, hogy a háztartások átlag alatti, kétes, illetve rossz minősítési kategóriákba sorolt hiteleinek aránya egy negyedév alatt több mint 1%-ponttal 5,2%-ra nőtt, míg ugyanez az arány a vállalati hiteleknél 1,5%-ponttal növekedett és 7,3%-on állt 2009. június végén.
Ezek súlyos számok, és a hitelezés visszafogása azt vetíti előre, hogy a bankok ezeknek a mutatóknak a romlására számítanak. Nem könnyű bankokra lebontott adatokat találni, néhány megbízható szám a nem teljesítő hitelekről (Non Performing Loan, NPL) (a teljesség igénye nélkül):Persze nehéz ezeket a számokat összehasonlítani, tekintve hogy a bankok nem egységesek abban, hogy mikortól tekintenek egy hitelt "NPL"-nek, de feltételezem hogy tipikusan a 90 napon túli nem fizető állomány forintban kifejezett névleges összegének a teljes hitelállományhoz képesti arányáról van szó. De a baj nem pusztán az abszolút értékekkel van, hanem azzal, ahogyan az egekbe szöknek ezek a számok (pl. Erste):


Az Axa csoport magyarországi vezetője szerint:
Mi elég jól állunk, nálunk 7 százalék a minősített állomány, a keményen bedőlt hitelek aránya pedig körülbelül 1-2 százalék. Ez még nagyon jó szám: összpiaci szinten 5-10 százalék is lehet ez az arány, attól függően, melyik bankról van szó. Becslésem szerint eddig körülbelül 60-100 ezer ügylet dőlt be, ez a bankszektor által kibocsátott ingatlanhitelek nagyjából 8 százaléka.
Érdemes elolvasni a teljes cikket, érdekes egy bankvezér szájából hallani, hogy ilyenkor sajnos bizony a betéteseket és a többi, rendesen fizető hitelest fogják megkopasztani, hogy a rossz hitelek veszteségét ellensúlyozzák.

4. Milyen erős az összefüggés a portfólió minősége és a betéti- és hitelkamatok között?


A PSZÁF adatait felhasználva csináltam egy kis kutatást a legnagyobb magyar bankok körében (amelyekről információt tudtam szerezni), és arra jutottam, hogy legalábbis a HUF betétek esetében egyértelműen kimutatható: a hitel- és betéti kamatok közötti rés (spread) annál nagyobb, minél rosszabb a bank hitelportfóliója. Az EUR betétek esetén ez az összefüggés kevésbé nyilvánvaló, nagy a szórás az adatok között - valószínűleg ez a betétállomány nem annyira számottevő. (A táblázat lehet, hogy tartalmaz hibákat, megjegyzéseket szívesen fogadok)

Tanulság: olyan bankhoz érdemes menni, amelynek az átlagosnál jobb a portfóliója, mert az kisebb eséllyel fogja felsrófolni a hitelkamatot / megvágni a betétkamatot. Sőt, esetleg érdemes külön bankban tartani a betétet és a hitelt!

Szerepemből kiesve azt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy ha a magyar betétesek nem lennének olyan kis ostoba lemmingek, mint amilyenek, akkor az OTP nem létezne. Igaz, hogy vannak alternatív lekötési konstrukciók (Net, Prémium csomag), amelyekkel a táblázatban szereplő lekötött betéteknél jobb hozamokat lehet elérni, de (EUR) betét- és (HUF) hitelkamataik rendszerint mindenki másnál rosszabbak. És most a válságban láthatjuk, hogy a porfóliójuk minősége is az. A bankbizottság szavaival:
Feltehetően az OTP bankcsoport lakossági piacokon hagyományosan domináns szerepe (amely bár némiképp erodálódott, de máig fennmaradt) az oka annak, hogy a magyar lakossági bankpiacon a vezető-követő modell érvényesül. Ez a bankok számára kedvező működési feltételt teremt: a piacvezető bank számára biztosítja a magas profitszint fenntartását, a lassan csökkenő piaci részesedést és a bank modernizációját, miközben a versenytársak számára olyan nyereséget tesz lehetővé, amely képes fedezni a nagy költséggel járó terjeszkedést. A vezető-követő modell révén korlátozott verseny árát az adott piacok ügyfelei fizetik meg.
5. A hitelkihelyezés csökkenését nem magyarázzák a kamatok

A hitelkamatok január óta fokozatosan csökkennek, ez elvben kedvező változás. A márciusi árfolyamsokk azonban valószínűleg sokak kedvét elvette a hitelfelvételtől: új dolgok vásárlása helyett inkább a megtakarítás felé fordultak, különösen devizában. Valószínűleg ez a trend továbbra is érvényesülni fog, és elmélyíti a válságot - de addig, amíg a hitelkihelyezés nem fordul pozitívba, addig valószínűleg a GDP sem lesz az.