Csökkent a hitelkihelyezés az első félévben

A PSZÁF közzétette második negyedéves gyorsjelentését, amelyből érdekes következtetéseket lehet levonni (egyszerű verzió a portfolio.hu-n). Elsőként: sok a bedőlt hitel, de egyenlőre korántsem annyira durva a helyzet, mint sokan gondolták. Másrészt: a nettó hitelkihelyezés csökken, ami arra utal, hogy még befelé tartunk a válságba.

1. Tart-e még a pénzínség (credit crunch) Magyarországon?

A bankszektor mérlegének 6,4%-os összehúzódása ezért túlnyomó részben a forint erősödésének köszönhető. Ez a hatás legnagyobb mértékben a hitelállomány dinamikáját befolyásolta, ami forintértéken számolva 11,3%-os csökkenést mutatott a vizsgált negyedév során. A devizában denominált hitelállomány változásából az is látható, hogy annak csökkenése majd 4%-ponttal haladta meg az említett devizák leértékelődésének mértékét. Ez arra utal, hogy a devizahitelek állománya a devizaárfolyam hatását kiszűrve, azaz tranzakciós alapon is csökkent a vizsgált időszakban, ráadásul olyan mértékben, amit a forinthitelek 2% körüli állománynövekedése nem kompenzálhatott teljesen. Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy 2009. második negyedévében a bankrendszer tranzakciós alapon számított hitelállománya valamelyest zsugorodott, ami a vállalati hitelek esetén nagyjából 2%-os, a lakossági hitelek esetén pedig 0,5% körüli csökkenést jelentett.

A válasz tehát: IGEN. A gazdaságban lévő pénz mennyiségét két dolog befolyásolja. Az egyik a jegybank által létrehozott és menedzselt monetáris bázis (pénzjegyek és a kereskedelmi bankok központi banknál tartott tartalékai). Ezt azonban mindenkor sokszorosan meghaladja az bankok által aktuálisan befogadott betétek, és kihelyezett hitelek mennyisége. A hitelből a pénzt az emberek elköltik valamire, ebből valaki fizetést húz, amit betesz a bankba betétként, amit a bank ismételten kihelyez hitel formájában, és így tovább - a hitelek által tehát a monetáris bázis megsokszorozódik (bővebb magyarázathoz lásd Mish szemléltető elemzését). A bankbetétben tartott "pénz" igazából nincsen a "bent bankban": addig, amíg ki nem veszem, valaki más használja - pl. épp kifizeti a kőműveseket egy építkezésen. A tágabb értelemben vett pénz tehát egy rész monetáris bázisból, és kb. 10x ennyi "fizetési igérvényből" áll. A rendszer azért működik, mert egy adott napon az emberek a bankban tartott pénzüknek csak kis részét használják.

A nettó hitelkihelyezés csökkenése a gazdaságban mozgó pénz mennyiségének a csökkenését okozza. Sok év folyamatos eladósodása után az emberek elkezdték visszafizetni az adósságaikat, visszafogják a fogyasztást, nem vesznek új autót, új lakást. Ez, az exportok hasonló visszaesésével együtt szükségszerűen a GDP csökkenésével jár együtt. A válság tehát jelenleg még nagyban tart.

2. Miért csökken a hitelkihelyezés?

A hitelkihelyezés csökkenhet akkor, ha a bankokból az emberek hirtelen egyszerre akarják kivonnni a pénzüket - nyilván ez nem lehetséges, hiszen a pénz ki van helyezve hosszú távú hitel formájában. Ez történik vajon?

A betétállomány 1% körüli negyedéves csökkenése mögött a forint betét állományok stagnálása, illetve a devizában elhelyezett betétek 4%-ot meghaladó csökkenése állt. A deviza árfolyamhatást figyelembe véve azonban látható, hogy ez a kismértékű visszaesés tranzakciós alapon növekvő deviza betétállományokat jelent. Legjelentősebb aktivitást e téren a vállalati szektor mutatta, ahol a deviza betétállomány forintban kifejezve is közel 10%-kal bővült (tranzakciós alapon közel 22%-kal), míg a háztartások esetében a tranzakciós alapú bővülés 9,5%-os volt. Ezzel párhuzamosan a forintbetétek mindkét szegmens esetén csupán 1,5%-kal emelkedtek.

Kicsit bonyolultan van ugyan megfogalmazva, de a válasz NEM! Az 1% csökkenés annak tudható be, hogy a devizabetét-állomány (ami a betétek negyedét teszi ki) forintban kifejezett értéke a forint erősödése miatt csökkent. Ennek ellenére a januári roham óta cégek és a háztartások folyamatosan növelik a deviza betéteiket!

A PSZÁF adatai alapján (feltételezve hogy a betétek döntő része euró), durva becsléssel fél milliárd euró került elhelyezésre. A betétek hiánya tehét nem ok. A bankközi betétek állománya valamelyest csökkent ugyan, de ez egy sokkal likvidebb piac, valószínűleg ez sem ok, hanem inkább okozat. A hitelkihelyezés csökkenésének az okát nem a forrás, hanem az eszközoldalon kell keresni.

3. Hogyan állunk a bedőlt hitelekkel?

A portfolióminőség romlását jól mutatja, hogy a háztartások átlag alatti, kétes, illetve rossz minősítési kategóriákba sorolt hiteleinek aránya egy negyedév alatt több mint 1%-ponttal 5,2%-ra nőtt, míg ugyanez az arány a vállalati hiteleknél 1,5%-ponttal növekedett és 7,3%-on állt 2009. június végén.

Ezek súlyos számok, és a hitelezés visszafogása azt vetíti előre, hogy a bankok ezeknek a mutatóknak a romlására számítanak. Nem könnyű bankokra lebontott adatokat találni, néhány megbízható szám a nem teljesítő hitelekről (Non Performing Loan, NPL) (a teljesség igénye nélkül):

• OTP 2009 féléves jelentés: a magyar részlegnél 6.5% lakossági, 6.8% vállalati hitel NPL
• Raiffeisen 2009 féléves jelentés: a magyar részlegnél 5.3% NPL
• MKB 2008 vége, kétes+rossz, saját kalkuláció: 5% NPL
• CIB (Intesa Sanpaolo) 2009 március: a magyar részlegnél 4.6% NPL ("substandard & restructured")
• Erste bank 2009 féléves jelentés: a magyar részlegnél 4.0% NPL
• Unicredit 2009 január: a magyar részlegnél 2.7% NPL
• K&H (KBC group) 2009 március: a magyar részlegnél 1.9% NPL
• USA átlag (subprime-mal): 8.86%
  
• Tavaly év végén átlagosan még 2.6% körül volt ez a mutató Magyarországon
  

Persze nehéz ezeket a számokat összehasonlítani, tekintve hogy a bankok nem egységesek abban, hogy mikortól tekintenek egy hitelt "NPL"-nek, de feltételezem hogy tipikusan a 90 napon túli nem fizető állomány forintban kifejezett névleges összegének a teljes hitelállományhoz képesti arányáról van szó. De a baj nem pusztán az abszolút értékekkel van, hanem azzal, ahogyan az egekbe szöknek ezek a számok (pl. Erste):

Az Axa csoport magyarországi vezetője szerint:

Mi elég jól állunk, nálunk 7 százalék a minősített állomány, a keményen bedőlt hitelek aránya pedig körülbelül 1-2 százalék. Ez még nagyon jó szám: összpiaci szinten 5-10 százalék is lehet ez az arány, attól függően, melyik bankról van szó. Becslésem szerint eddig körülbelül 60-100 ezer ügylet dőlt be, ez a bankszektor által kibocsátott ingatlanhitelek nagyjából 8 százaléka.

Érdemes elolvasni a teljes cikket, érdekes egy bankvezér szájából hallani, hogy ilyenkor sajnos bizony a betéteseket és a többi, rendesen fizető hitelest fogják megkopasztani, hogy a rossz hitelek veszteségét ellensúlyozzák.

4. Milyen erős az összefüggés a portfólió minősége és a betéti- és hitelkamatok között?


A PSZÁF adatait felhasználva csináltam egy kis kutatást a legnagyobb magyar bankok körében (amelyekről információt tudtam szerezni), és arra jutottam, hogy legalábbis a HUF betétek esetében egyértelműen kimutatható: a hitel- és betéti kamatok közötti rés (spread) annál nagyobb, minél rosszabb a bank hitelportfóliója. Az EUR betétek esetén ez az összefüggés kevésbé nyilvánvaló, nagy a szórás az adatok között - valószínűleg ez a betétállomány nem annyira számottevő. (A táblázat lehet, hogy tartalmaz hibákat, megjegyzéseket szívesen fogadok)

Tanulság: olyan bankhoz érdemes menni, amelynek az átlagosnál jobb a portfóliója, mert az kisebb eséllyel fogja felsrófolni a hitelkamatot / megvágni a betétkamatot. Sőt, esetleg érdemes külön bankban tartani a betétet és a hitelt!

Szerepemből kiesve azt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy ha a magyar betétesek nem lennének olyan kis ostoba lemmingek, mint amilyenek, akkor az OTP nem létezne. Igaz, hogy vannak alternatív lekötési konstrukciók (Net, Prémium csomag), amelyekkel a táblázatban szereplő lekötött betéteknél jobb hozamokat lehet elérni, de (EUR) betét- és (HUF) hitelkamataik rendszerint mindenki másnál rosszabbak. És most a válságban láthatjuk, hogy a porfóliójuk minősége is az. A bankbizottság szavaival:

Feltehetően az OTP bankcsoport lakossági piacokon hagyományosan domináns szerepe (amely bár némiképp erodálódott, de máig fennmaradt) az oka annak, hogy a magyar lakossági bankpiacon a vezető-követő modell érvényesül. Ez a bankok számára kedvező működési feltételt teremt: a piacvezető bank számára biztosítja a magas profitszint fenntartását, a lassan csökkenő piaci részesedést és a bank modernizációját, miközben a versenytársak számára olyan nyereséget tesz lehetővé, amely képes fedezni a nagy költséggel járó terjeszkedést. A vezető-követő modell révén korlátozott verseny árát az adott piacok ügyfelei fizetik meg.

5. A hitelkihelyezés csökkenését nem magyarázzák a kamatok

A hitelkamatok január óta fokozatosan csökkennek, ez elvben kedvező változás. A márciusi árfolyamsokk azonban valószínűleg sokak kedvét elvette a hitelfelvételtől: új dolgok vásárlása helyett inkább a megtakarítás felé fordultak, különösen devizában. Valószínűleg ez a trend továbbra is érvényesülni fog, és elmélyíti a válságot - de addig, amíg a hitelkihelyezés nem fordul pozitívba, addig valószínűleg a GDP sem lesz az.

Egy korrekt anti-Taleb érvelés

A válság ismeretelméleti háttere iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom az alábbi cikket:
Systemic Risk: Is it Black Swans or Market Innovations?

Taleb eléggé megosztó figura, nem kívánom most őt részletesen elemezni, akit érdekel, javaslom a komolyabb technikai cikkeinek az elolvasását. Sokan, sokféleképpen kritizálják őt (én speciel nem bírtam végigolvasni a harmadik könyvét mert annyira unalmasnak találtam), de ennek ellenére én nagyra becsülöm, mert hallatlan meggyőződéssel sikerült egy csomó igen fontos dolgot megértetnie a szélesebb közönséggel. Különösen a korábbi könyvei (Fooled by Randomness, Dynamic Hedging) voltak jók arra, hogy a hozzám hasonló műkedvelő számára perspektívába helyezze a finance-ban használt matematikai modelleket, rámutatva azok gyengéire és gyakorlati alkamazásaik problémájára. Talebnek sok hibája van, de amit mond, azt érdemes megérteni és továbbgondolni, mert sok alapvető kérdést érint és aktualizál.

Taleb ugyebár azt képviseli, hogy a világ jelenségei általánosságban nem ismert (nem normál) eloszlásúak, így a statisztikai alapú induktív empirizmus nem működik: hiába gyűjtöttünk rengeteg adatot a valószínűségi eloszlás egy régiójából - nem biztos, hogy ezek alapján jogos extrapolálnunk az eloszlás "farkaira", azaz a kevésbé valószínű események bekövetkeztére. A gyakorlatban ez az extrapoláció tipikusan a ritka események bekövetkezési esélyének az alábecsléséhez vezet, és ez okozza a problémákat (confirmational bias, az intellektuális hübrisz egy fajtája).

Az általam ajánlott olvasmány szerzője bankok elemzésével foglalkozik jó ideje, és egyike azoknak, akik jó előre látták a válság előtt a problémákat. A problémafelvetésének a lényege az, hogy a Taleb-féle megközelítés implicit módon azt kódolja, hogy nemigen van más alternatívánk a probléma magyarázatára, mint a véletlen, és nemigen van más cselekvési alternatívánk, minthogy nagyobb biztonsági tartalékokat hagyunk mindenütt.

Ő ezzel szemben lényegileg amellett érvel, hogy a Taleb-féle megközelítéssel még mindig nem léptünk ki a buta empirista dobozból: ehelyett egy másik modellt, egy új metaforát kell alkotnunk. Eszerint egyáltalán NEM voltak előreláthatatlanok ezek a jelenségek, sőt: megfelelő perspektívából, releváns adatok birtokában, megfelelő modell szemüvegén át tekintve teljesen egyértelműen látható volt, hogy baj lesz.